Kubik Anna: Jóság síró vágya...

Kubik Anna: Jóság síró vágya...

“ Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Jn.13.35

Fenntartás nélkül, cselekvőn, széles körben szeretni, ahogy Jézus tanította egykor, képesek vagyunk egyáltalán? Lehet e válogatás nélkül mindenkit mindenkor szeretni?

Már jónéhány évtizede, hogy rábukkantam Ady Jóság síró vágya című versére, miközben épp fenti bibliai idézet kattogott agyamban… nem a legjobb, legnagyobb remekműve a költőnek, de rám óriási hatást tett azonnal! Meghatározó, fontos költemény számomra, mert emberi, művészi programot adott egy egész életre, miközben gyarlóságom is ott pislákol benne, sóvárgó soraival:

“Mégis víg hitet adni másnak,

Kísérő sírást a sírásnak,

Milyen jó volna áldni tudni!”

Előbb értettem meg mi dolgom színpadon, filmen, előadóművészként, mert valami mondandó, amit meg sem tudtam fogalmazni, kikívánkozott belőlem, nagy erővel! Fiatalon saját magát próbálja az ember megismerni, megérteni, s aztán ráébredünk jó esetben, hogy ez kevés, illetve még korántsem minden… eljön a pillanat, hogy szemünk lesz a világra, fülünk a szenvedők, betegek, nélkülözők sóhajaira, megértjük, lehetetlen tétlennek maradni. Mikor felkérést kaptam az MPS betegek jószolgálati képviseletére, napokig törtem a fejem, mivel is tudnék szolgálni, segíteni a ritka betegségekben szenvedő gyermekeknek, családjaiknak? Persze, gyűjtök egy százalékokat a magaméval együtt, küldök ezt-azt a kívánság listákról, ami módomban áll, sok kicsi szívesség azoknak, akiket jobban is sikerült megismernem… bizonyára ezek az apróságok is sokat jelentenek, de tovább hogyan legyen?

Ma már tudom, az odafordulás, a részvét, az érdeklődés, együttérzés is van olyan értékes, mint bármilyen tárgyi ajándék, anyagi juttatás, egyebek… s talán ez a legkevesebb vált a legtöbbé manapság, amikor már nincs időnk semmire, amikor az eszeveszett rohanásban már mindenki lelki támaszra vár-vágyik, s nem csupán a beteg emberek.

Ady Endre: Jóság síró vágya

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.

Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.