Isten arca volt...

Szerző: Katóné J. Zsuzsa

Zsuzsától kaptuk ezt a kincset, tovább adjuk szeretettel és öleléssel mindenkinek, akinek eljött az ideje, hogy elolvassa... 

Isten arca volt...

Isten arca volt, mely mosolyogva hívón rám hajolt.

Én mentem, és most fényözönben élek,

És nem vagyok más csupán tiszta lélek,

Sziromhullás volt, árnyékom lehullt,

A szemetek hát könnybe miért borul?

Ha emlegettek, nyomban ott leszek,

De fáj, ha látom omló könnyetek.

Nevem kimondva mosolyogjatok,

S a fényem áldás lesz rajtatok.

Somogyi: Üzenet