Üdvözöljük az MPS Társaság honlapján!

Magyar Mukopoliszacharidózis Társaság, röviden MPS Társaság (mpstarsasag.hu)

Elérhetőségünk: +3620-472-9005

MPS I. - Hurler/Scheie szindróma

 

MPS I.

 

A mukolpoliszaccharidózis I. típus az alpha-L iduronidase enzim csökkentett működése, vagy működésének teljes hiánya következtében kialakult enzimhiányos betegség.

 

A betegséget genetikai hiba okozza, autoszomális recesszív öröklődés jellemzi, azaz amennyiben mindkét egészséges, de a hibás gént hordozó szülő a hibás gént adja tovább gyermekének, a gyermek beteg lesz. Ennek valószínűsége 25 százalék.

 

Az MPS I.-nek 3 különböző megjelenési formája ismert:

  1. Hurler-szindróma (MPS I-H),
  2. Scheie-szindróma (MPS I-S),
  3. Hurler-Scheie-szindróma (MPS I-HS).

 

A Hurler-szindróma a legsúlyosabb, a Scheie-szindróma a legenyhébb változat, a Hurler-Scheie a két forma közötti átmenetet képezi.

 

Hurler szindróma

 

Az MPS I. típus legsúlyosabb kórformájában, a Hurler szindrómában a betegség hamar manifesztálódik, minden szervrendszert érint és gyorsan halad előre, a betegeket körülbelül a 10. életévükben veszítjük el. A betegség gyakorisága 1:100 000.

 

A beteg gyermek születésekor teljesen tünetmentes, sokszor nagyobb testhosszal és testsúllyal jön a világra, mint egy átlagos gyermek. Már az első hónapokban megjelennek a tipikus MPS tünetek, mint lágyék és/vagy köldöksérv, gátolt csípőízületi mozgás, gyakori felső légúti megbetegedések, lassú mozgásfejlődés. Ennek ellenére ritkán gondolnak a háziorvosok az MPS-re, így ebben az életkorban ritka a diagnózis felállítása. A második életévig a gyermek testmagassága meghaladja az átlagot, és egyre meghatározóbbá válnak az MPS klinikai tünetei. A gyermek társaitól ügyetlenebbnek tűnik, gyakran elesik, nehezen tanulja meg az új dolgokat, beszédfejlődése késik, nehezen vagy egyáltalán nem tanul meg új szavakat.

A második életév körül az enzimhiány okozta salakanyag felhalmozódás olyan mértéket ölt, hogy a betegség klinikai tünetei egyértelművé teszik a betegséget:

  • Növekedés megáll, kb. 110 cm-ig nőnek a gyermekek.
  • Súlyos csontosodási zavarok jelentkeznek, amely az egész testet érinti.
  • Súlyos arc-deformitás: koponyacsontok elváltozása, nagy fej, nyomott orrgyök, duzzadt ajkak, nagy nyelv, fogíny megvastagodása (fogak szabálytalanul és rendezetlenül nőnek, sokszor fejletlenek), homlok előredomborodó és magas, a szemüreg felső széle lapos, ezáltal úgy tűnik, mintha a szem kidülledne. Durva szálú haj, sűrű, bozontos szemöldök, amely gyakran összenő. A fülek is nagyok, a fülcimpák hosszúak és vaskosak.

 

  • A szaruhártya homály szabad szemmel is látható, amely súlyos látászavart okoz.
  • Súlyos halláskárosodás társulhat a betegséghez.
  • A törzsre jellemző tünetek: nyak rövid és zömök, a gerinc deformitás kiphózis formát ölt (púposnak tűnik a gyerek háta), a mellkas deformált (tyúkmell vagy tölcsérmell formájú). Jellemző testtartás párosul a betegséghez: hajlított törzs és végtagok.

 

  • A felső végtagok gyakran rövidek és vaskosak, az alsó végtagok vékonynak tűnnek, a térdízület valgus állású. Az ujjak „karomszerűen” hajlítottak.
  • A máj és a lép megnagyobbodása miatt a has erőteljesen előredomborodik.
  • Köldök és lágyéksérv, de gyakori a rectus diasthasis is.
  • Az ízületek fokozatosan elmerevednek, a vállízület mozgása válik először korlátozottá, de az idő előrehaladásával a könyökízület, kezek, lábak is egyre merevebbé válnak.
  • A betegség érinti a szívet és a tüdőt is, hiszen itt is felhalmozódnak a salakanyagok. Súlyos szívbillentyű rendellenesség, kardiomiopátia jelentkezik, a légzőszervek nyálkahártyájának megvastagodása gyakori felső légúti infekciókkal párosul, amely gyakoribb és súlyosabb lefolyású betegséget okoz a gyermeknek.
  • A gyermekre súlyos mentális retardáció jellemző. Gyakran nem képesek állni és járni sem, beszédkészségük néhány szóra korlátozódik. Nem válnak szobatisztává. Nem jellemző az agresszív viselkedés, inkább nyugodtak, mozgásszegények, ragaszkodóak és félénkek. A szerzett mentális képességeket sokáig megőrzi a beteg.

 

Nagyon fontos az MPS I. diagnózis korai felállítása, mivel kétévesnél fiatalabb gyermek esetében lehetőség van csontvelő transzplantációra. Ez azonban veszélyes, sokszor életet követelő beavatkozás, ezért a kezelőorvos körültekintően dönt az alkalmazásáról.

 

Emellett 2005 óta Magyarországon is elérhetővé vált a betegek enzimterápiás kezelése, ez azonban jelenleg még gyermekcipőben jár. A legnagyobb problémát az okozza, hogy az enzim nem képes átjutni az agy-vér gáton, így a szellemi leépülést nem tudja megakadályozni.

Steril box, Budapest, Szent László Kórház

 

 

 

Scheie-szindróma

 

Az MPS legenyhébb kórképe a Scheie szindróma, amelyre igen enyhe klinikai tünetek jellemzőek. A diagnózis felállításakor a betegek 5-10 év közötti életkorúak, átlagosan 5 év telik el a tünetek kezdete és a diagnózis felállítása között. A betegség gyakorisága 1:600 000.

 

A Scheie-szindróma leggyakoribb klinikai tünetei:

  • a betegek testmagassága átlagos,
  • intellektus normális (a legtöbbször nem érintett), vagy legfeljebb enyhén károsodott,
  • ízületi merevség,
  • szívbillentyű rendellenesség (aortabillentyű elégtelensége),
  • szaruhártyahomály okozta látászavar
  • enyhén durva arcvonások (nem annyira kifejezett): széles arc, lapos orrgyök, széles orr, alsó állkapocs kicsi (micrognathia),
  • rövid nyak,
  • szemtünetek (corneahomály, zöldhályog(glaucoma), retinadegeneráció).
  • obstruktív jellegű légzészavar,
  • enyhe csontosodási zavarok (dysostosis multiplex),
  • karomszerű kéztartás jellegzetesek.

 

A korai diagnózisnak nagy szerepe van a betegség lefolyásában, ugyanis 2005 óta létezik emzim-terápia a betegség kezelésére. Ez a Scheie szindrómában szenvedők számára reményt ad a megfelelő életvitel folytatására. A betegek várható élettartama közel átlagos.

 

További információ angolul itt érhető el:

http://mpssociety.org/mps/mps-i/

http://www.omim.org/entry/607014

http://www.omim.org/entry/607015

http://www.omim.org/entry/607016